Második mese - közkívánatra!

Ez a történet egy a sok közül, melyeket a testvérféltékenység témakörében írtam. Különösen ajánlom azoknak a családoknak, ahol az utóbbi 1-1,5 évben kistestvér született. Ha valakinek nagyon megtetszik, a teljes könyv is megvásárolható :-).


7. Egy vidám nap
Anyu és apu egyik este arról beszélgetett, hogy mostanában Andrisra valahogy kevesebb idő és figyelem jut. Korábban anyu egész nap vele volt kettesben, leste minden kívánságát, és rugalmasan tudta igazítani napirendjét a közös programjaikhoz. Most a sok teendő majdnem az egész napját kitölti, s Andrissal kettesben lenni szinte alig marad ideje. Pedig régen mennyit gyurmáztak, festettek, az udvaron sütötték a homokpogácsákat, s gyűjtötték a katicákat a parkban! Anyunak is hiányoztak ezek a kellemes együttlétek, vidám kikapcsolódások. Elhatározta hát, hogy hétvégén programot szervez a nagy fiával.
– Szombaton elmegyünk kettesben vásárolni. Mit szólsz? – kérdezte Andrist.
– Vásárolni?
– Igen. Arra gondoltam, hogy ez a kiságy már szűkös ne­ked, és vehetnénk, egy nagyobbat, igazi nagyfiúsat.
– Jaj, de jó! Menjünk! – ujjongott Andris.
– Addig még kettőt kell aludni. Rendben?
– Jó – felelt Andris, bár ő legszívesebben most azonnal ment volna. Az elkövetkező napokban nagyon izgatott volt, készült a közös kiruccanásra.
– Na, Andris, ma van a nagy nap! Megyünk ágyat keresni! – ébresztette anyu szombaton.
– Hurrá! – pattant ki Andris az ágyból. Villámgyorsan fel­öltözött, megreggelizett, és már ment is az ajtóhoz.
– Mehetünk? – kérdezte.
– Pillanat, én is felveszem a cipőmet – válaszolt anyu.
– Sziasztok! Akkor mamiéknál találkozunk! – köszönt el aputól és Bencétől.
– Ők nem jönnek? – csodálkozott Andris.
– Nem. Mondtam, hogy most csak mi ketten megyünk – mosolygott rá édesanyja.
– Szeretlek anyu! – ölelte át Andris.
– Én is drágám, nagyon szeretlek! Te vagy az én egyetlen, drága nagyfiam, aki a legfinomabb puszit adja a világon. Kapok egyet? – mosolygott rá, miközben viszonozta a kicsi ölelését. Andris nagyon boldog volt ettől a megjegyzéstől, és nyomott is gyorsan egy hatalmas cuppanós puszit anyu arcára.
Bence után Andris hatalmasnak tűnt a karjában, anyunak mégis nagyon jó volt érezni kezei szorítását, szeretetét.
A bútorbolt nem volt messze, hamar odaértek. Andris nagy lendülettel vonult végig az áruházon, míg végre elértek az ágyakig. Többféle gyerekeknek való, vidám ágy sorakozott ott. Macis, kutyás, dinós, még versenyautós ágy is volt. Andrisnak tátva maradt a szája a nagy kínálat láttán. Anyu teljesen rábízta a döntést. Ő pedig minden ágyat sorban kipróbált, s végül a dinósat választotta. Még hozzá való dinós ágyneműt is vettek, és Andris szinte repült a boldogságtól.
– Akkor ma már ebben alszom! – lelkendezett.
– Valóban jó lenne, ha már haza is vihetnénk – simogatta meg anyu. A gond csak az, hogy nem fér be az autónkba, így meg kell várnunk, míg az áruház teherautója kiszállítja hozzánk – fűzte hozzá szomorúan.
– Ó – hangolódott le Andris.
– Két napon belül ki tudjuk szállítani, asszonyom – nyugtatta meg őket az eladó bácsi. Ettől Andris egy kicsit jobb kedvre derült. Nem baj, gondolta, a mai délelőtt így is igazán klassz volt, hiszen anyu csak ővele foglalkozott!
Az ebéd is jó hangulatban telt mamiéknál, és este apu is tartogatott egy meglepetést Andris számára.
Már éppen vetkőzött fürdés előtt, amikor apu négykézláb berontott a gyerekszobába. Fején egy barna törölköző volt, és azt harsogta:
– Nagyon éhes medve vagyok, és most ennivalót szima­tolok! Brumma, brumma… Te éppen fogamra való falat vagy! Rögtön megzabállak! – jött egyre közelebb.
– Jaj, segítség! – menekült Andris nevetve. Persze apu négykézláb nem volt elég gyors, hogy utolérje, így futásnak eredt, és elkapta Andrist. Egyenesen a hálószobába, a nagy ágyhoz vitte, és ledöntötte. Kezét-lábát lefogta, és úgy tett, mintha harapdálná a hasát. Ez nagyon csiklandós érzés volt, és Andris visítva, sikongatva, kacagott.
– Jaaaj, neee! Apuuuu! – kiabálta.
Hosszú percekig hancúroztak, míg végül mindketten elfáradtak.
– De jó volt! Holnap is zabálj meeeg! – kérte Andris aput, a nagy játék után az ágyon pihegve.
– Rendben van, de most irány fürdeni! – válaszolta apu.
Aznap lefekvéskor Andris nagyon boldognak érezte magát, hiszen csodásan telt a napja. Egész délelőtt kettesben lehetett anyuval, választhatott egy nagyfiús, új ágyat, és este a „zabálós” játék apuval igazán fantasztikus volt!
– Tudjátok, mit? – javasolta már az ágyban fekve – Ha majd itt lesz az én nagy ágyam, akkor ezt a kicsit Bencének adom, mert a bölcső már úgyis majdnem kicsi neki!
– Nagylelkű ajánlat! Szerintem nagyon fog neki örülni! – mosolygott rá anyu, s gyengéden betakarta.